• Vers

    Kör

    Teremt a szél… az ősz is ihlető; levélre, fára, tájra színt lehel, s a kert ölén ezernyi rózsatő tavaszról álmodik, reményt nevel; lehetne kincs a hó alatt a táj, mi csöndesen ragyogva megpihen, s a téli napsütés,…

  • Vers

    Angyal

    Jött s a lelkemen csak úgy hagyott nyomot, mint a nyári napsütés a lombokon; színek árja szőtte át az ablakot, s átsuhant a lenge fény a gondokon.

  • Vers

    Nap

    Lépj felém, de semmiképp se túl közel, nézd a fényemet, de tudd, hogy elvakít. Várj s ha úgy akarja szívem átölel, majd ha zord magányra vágyik, eltaszít.

  • Vers

    Jégvirág

    Nem hiszed talán, hogy egyszer elmegyek szép, elérhetetlen, édes álmokért; visszatérek egykor, újra itt leszek, s élek érted és megint a célokért…

  • Vers

    Derűs

    Elsuhant a nyár s az ősz… megint a tél színezte át a város esti álmait; lámpa, csillogás… a hó takarja el könnyedén ragyogva mind az árnyait.

  • Vers

    Vándor magány

    A hegyre ült a bánat is velem, s a köd takarta lenge sóhajom. Mi volt, a múlt ölében este szárnyra kelt, míg vízre szállt a régi csónakom…

  • Vers

    Illanó

    Mondd… miért a csönd virágzik erre csak? Nézd, a Nap körül ma mennyi fény lebeg, sőt, ma még a tér is összefont veled, s hogy mit érzek, arra nincsenek szavak.