Verseim – Zágonyi Mónika

Verseim

Zágonyi Mónika: Ősz a városban

szerző: Zágonyi Mónika

Hűvösebb a szél, kabát ölel, s bár ragyog, szelíd a napsütés, jóleső a séta, húzz közel, este nézd, a város is mesés!

tovább

Verseim

Álmodó

szerző: Zágonyi Mónika

Ring a tó ezüst vizén a fény napsugár ölelte fák között; fúj a szél, hideg, de van remény, bár a táj ma dérbe öltözött.

tovább

Verseim

Jégvirág

szerző: Zágonyi Mónika

Nem hiszed talán, hogy egyszer elmegyek szép, elérhetetlen, édes álmokért; visszatérek egykor, újra itt leszek, s élek érted és megint a célokért…

tovább

Verseim

Támasz

szerző: Zágonyi Mónika

Csend vagyok, csak ennyi, semmi más, sóhajodba szőve lágy vigasz; bárhol is legyek, te megtalálsz, mert szeretsz… tudom, hogy így igaz.

tovább

Verseim

Teremt a szél… az ősz is ihlető; levélre, fára, tájra színt lehel, s a kert ölén ezernyi rózsatő tavaszról álmodik, reményt nevel; lehetne kincs a hó alatt a táj, mi csöndesen ragyogva megpihen, s a téli napsütés,…

tovább

Verseim

Angyal

szerző: Zágonyi Mónika

Jött s a lelkemen csak úgy hagyott nyomot, mint a nyári napsütés a lombokon; színek árja szőtte át az ablakot, s átsuhant a lenge fény a gondokon.

tovább

Verseim

Nap

szerző: Zágonyi Mónika

Lépj felém, de semmiképp se túl közel, nézd a fényemet, de tudd, hogy elvakít. Várj s ha úgy akarja szívem átölel, majd ha zord magányra vágyik, eltaszít.

tovább