Vers

Derűs

Elsuhant a nyár s az ősz… megint a tél
színezte át a város esti álmait;
lámpa, csillogás… a hó takarja el
könnyedén ragyogva mind az árnyait.

Lágy derűbe szőtte nézd a fát a szél,
hűvösen karolta át a lombokat;
táncoló pehely pihent meg ágain,
s csak nevetsz.. beszélek itt bolondokat,

s nem tudom, mi lenne nélküled velem,
hisz ragyogsz a tél ölén akár a tűz!
Pillanatnyi csönd… titok suhan feléd…
röpke gondolat, mi holnapomba fűz.

Vélemény, hozzászólás?