Költő, költészet, költemény; mi rejlik e szavak mögött?
Van a költő szónak egy általam csodálatosnak tartott meghatározása; manapság sajnos már nem használjuk… A jelenlegi szótárak szerint a költő művész, aki a gondolatait, érzelmeit verses formában fejezi ki. Valamikor, régen a következőképpen hangzott a szó: költész.…
Ihlet; a képzelet játéka az esztétikán keresztül
Művészkörökben gyakran felmerül a kérdés, miszerint létezik-e ihlet? Filozófusaink is sokat foglalkoztak a témával. Van, aki egészen rejtélyes dolognak érzi… én pedig arra gondoltam, hogy ránézek a szóra nyelvészeti szempontból.
Fény és árnyék; álmaink az élet napos oldalán
Előfordul, hogy tervezünk, de egyszer csak úgy tűnik, mintha valami árnyékot vetne az álmainkra… akárcsak a felhő a napsütéses területre. Ilyenkor nincs jelen a fény; mondhatni, nem látszik az igazi valóság.
Új kezdet, új remény; a hajnal megnyitja a világosságot
Szeretem a hajnalt; szeretem a színeit, az illatát, a madarak csicsergését… Télen pedig a varjak korai vonulását szoktam megcsodálni, ahogy csapatot alkotva szállnak a város felé a színpompás ég alatt, miközben egyre csak csillognak a dérlepte, havas…
Az igazság tükre; vajon megcsillan-e a szavakon keresztül?
Egyszer azt kérdezte tőlem egy volt tanárom, hogy mit gondolok, a szavakban rejlik-e az igazság? Hirtelen – némi derültséget keltve – kicsit sem komolyan azt válaszoltam, hogy attól függ, ki használja őket… Természetesen ez csak játék volt…
A mozdulatban él a perc; az idő a szavakon keresztül
Olykor azt mondjuk, rohan és van, amikor mintha lassan telne. Néhányan talán átéltünk olyan pillanatokat is, amikor úgy tűnt, mintha megállt volna. Azt hiszem, mindannyiunk életében meghatározó jelenség az idő, egy azonban biztos vele kapcsolatban, mégpedig az,…
Dér, derű; ragyogás a szavakon keresztül
Költőként már sokszor nyílt alkalmam megtapasztalni, milyen csodálatos a magyar nyelv; azt, hogy milyen sokféleképpen ki tudom fejezni magam általa, pontosabban mennyi szépséget lehet kihozni a szavakból, ugyanis sok rejlik bennük.
A festmény, ami hozzád vezet
Céline szereti a várost, amelyben él, különösen esténként, amikor a folyó visszatükrözi a fényeit.
Kávéházi tűnődő
Holdfényes hétfő volt s egy csöndes kávéház, antik-zöld csészémből gőzölgő illat szállt.
