Szótörténeti érdekességek – Idő
Az idő szó egy apró szócsírából (gyökből) alakult ki, ami maga az i betű, és mozgást, járást, haladást fejez ki.
A d betű az idő szó esetében elvileg segédhang a könnyebb kiejtés érdekében, ezzel együtt önmagában véve általában kiteljesedést, nagyobbodást fejez ki.
Az -ő főnévképzőként magát a cselekvést, történést jelöli. Igazából ez a képző rokona a folyamatos melléknévi igenevet alkotó -ő képzőnek, ami ugye folyamatosnak jelzi a tulajdonságként megnevezett cselekvést.
Az idő szó tehát a fentiek fényében a legegyszerűbben a következőre utal: folyamatosan mozgó, haladó.
Zágonyi Mónika