
Szótörténeti érdekességek – Csillár
A csillár szó a csill szócsírából (gyökből) alakult ki, amelynek jelentése apró villogás, illetve ez esetben ide-oda lengedezés.
A csill is felbontható még kisebb elemekre. A csi suhogást vagy sebességet fejez ki, a megkettőzött l betű pedig sebes mozgást.
Az -ár főnévképző bizonyos cselekvési képességre utal; jelen esetben arra, hogy az eszköz világítani képes.
A csillár tehát a legalapvetőbb jelentése szerint valami, ami lengedező mozgást végezve, suhogó hangot kiadva, sebesen mozogva aprókat villog.
A szó történetéhez, illetve pontos megértéséhez hozzátartozik az is, hogy a csillár régen olyan világításra alkalmas, több karral ellátott eszköz volt, amire gyertyákat helyeztek, és valójában a gyertyák lángja volt az, ami ide-oda lengedezve, villogva, olykor a sebes mozgás következtében (például huzat hatására) suhogó hangot kiadva adott fényt. Ma már nem gyertyákat használunk, de a szót megőriztük.
Zágonyi Mónika
Ezeket is érdemes megnézni

Szótörténeti érdekességek – Szócsíra, illetve gyök
2021. március 27
Szótörténeti érdekességek – Árnyék
2021. március 27