Zágonyi Mónika – Oldal 2 – Zágonyi Mónika

Vers

Napszél

szerző: Zágonyi Mónika

Semmi sincs, csak én vagyok, s a halk sugallat itt a csend körül… Nézlek és csak arra gondolok, ma merre jár a lelked és mit érzel ott belül.

tovább
Vers

Tavasz

szerző: Zágonyi Mónika

Lepke tánca, színe, bája lágy mosolyt hoz egy virágra.

tovább
Vers

Suhanó

szerző: Zágonyi Mónika

Tél van és a hó se hull, de semmi vész, fenn a csillag álmainkra ráragyog. Menne szíved… azt dalolja útra kész; boldog és ha így van én is az vagyok.

tovább
Vers

Egység

szerző: Zágonyi Mónika

Néha nincsenek szavak, se sóhajok, néha támaszom csupán a két szemed. Néha szárnyra kelnek, égnek óhajok, hadd legyek kicsit ma én a mindened.

tovább
Vers

Ha játszom is…

szerző: Zágonyi Mónika

Miért-e vágy, mit hordozok? Szigetnyi táv szorult közénk… Ezernyi csepp, mi rám csorog; az ég zokog… Körénk feszítve szmog, s poros vidék.

tovább
Vers

Tükör

szerző: Zágonyi Mónika

Mint akit űznek, úgy menekülnék Isten elől vagy csak teelőled… Csöndbe, titokba, homályba merülnék, csalfa románcba, buján, szeretőnek, s bár csak a Nappal csalna meg ajkam,

tovább
Vers

Az utolsó járat után

szerző: Zágonyi Mónika

Hullt a hó s a fára jég simult, csillogott az esti, téli táj… meglehet, hogy ócska giccs e báj, mégis arcomon mosoly virult.

tovább
Vers

Pirkadat

szerző: Zágonyi Mónika

Nem felelsz, de látom azt a lágy mosolyt az arcodon… Átsuhant a nyári szél is itt, az esti városon…

tovább
Fotóim

Budai Vár és környéke

szerző: Zágonyi Mónika

tovább
Fotóim

Margitsziget

szerző: Zágonyi Mónika

tovább