Ha játszom is…
Miért-e vágy, mit hordozok? Szigetnyi táv szorult közénk… Ezernyi csepp, mi rám csorog; az ég zokog… Körénk feszítve szmog, s poros vidék.
Az utolsó járat után
Hullt a hó s a fára jég simult, csillogott az esti, téli táj… meglehet, hogy ócska giccs e báj, mégis arcomon mosoly virult.