Szótörténeti érdekességek – Ismeret
Az ismeret szó az is szócsíra (gyök) származéka, ami valójában az ős-ből alakult ki és a jelentése a következő: régi korra vonatkozó.
Az is gyökhöz kapcsolódó -me főnévképző megegyezik a mi szóval, tehát valamilyen tárgyra utal.
Az isme tehát valójában „ős-mi”, azaz „ős-tárgy”, mondhatni: tárgy, téma, ami már régóta jelen van az elménkben, emlékezetünkben, vagyis a tárgynak az emléke, „ősképe”.
Az isme szóhoz az -er igeképző kapcsolódott (isme-er, ismér, majd ismer), ami olyan cselekvést jelöl, ami hatással van egy másik személyre, tárgyra, dologra.
Az -et főnévképző a cselekvés, történés eredményére, tárgyára utal.
Érdekességképpen említem, hogy az isme rokona a görög ισημι (iszémi) vagy ισαμι (iszami), azaz értés, tudás, és a német wissen, azaz ismer, tud.
Zágonyi Mónika