Suhanó

Tél van és a hó se hull, de semmi vész,
fenn a csillag álmainkra ráragyog.
Menne szíved… azt dalolja útra kész;
boldog és ha így van én is az vagyok.

Víztükörre ring a tünde, esti fény,
könnyedén hatolva át az árnyakon;
mintha egy mosoly suhanna még felém,
s végül elrepülne lenge szárnyakon…

Bársonyos tekintetű, szelíd világ
gyermek-éned; álmaimban itt marad…
Fenn a Hold ölén a perc halad tovább,
száll utána százezernyi pillanat…

Hív a park, a pad s a csönd, mi rajta ül;
érzem is… simítja lelkem itt, belül.