Illanó

Mondd… miért a csönd virágzik erre csak?
Nézd, a Nap körül ma mennyi fény lebeg,
sőt, ma még a tér is összefont veled,
s hogy mit érzek, arra nincsenek szavak.

Táncra kelt a szél megint a tó fölött,
színt igéz az égre nézd, az alkonyat,
majd akárcsak én, ha itt vagy, elszalad,
hogy ne lásd, sötét szemére könny szökött.

Légy közel, de mégse… játszom, azt hiszem.
Ellenem feszült a röpke pillanat;
tudd, a bánatomnak enyhe, írja vagy…

Lelkem árnya húz közénk ma még falat;
félelem csupán, hogy egyszer elveszel…
csak mi benned él… csak az csitítja el…